Március 26-án a kálozi Aranyalma Óvodában folytattuk a Fejér Megyei Művelődési Központ által szervezett témanap sorozatot.
Ismét kedves fogadtatásban volt részünk. A tornaszobába végre a tavaszi nap fénye sütött be, amely még inkább fokozta azt a jókedvet és vidámságot, amely jellemezte az ovisokkal eltöltött időt. Itt is a gólya volt a főszereplő, „akivel” több játékban is találkozhattak a csemeték. Számtalan körjáték, párválasztó, ügyességi játék került még terítékre a tavaszváró gyermekjátszó foglalkozáson. A hangulatról, a részletekről beszéljenek az ott készült felvételek.
Még valamit meg kell említenünk e naphoz kapcsolódóan: mégis adtunk “MÉG EGY ESÉLYT” a kálozi doktor úrnak, akiről előző cikkünkben már említést tettünk. Amint megláttuk autóját a rendelő előtt, tudtuk: eljött a mi időnk. Óvatosan felderítettük a terepet, nehogy a pácienseket lepjük meg. Szerencsénkre üres volt még a váróterem, így a csempeakusztikájú „Szatmári csárdás” célba talált. Táncos lábú gyógyító emberünk rendelője ajtaját kicsapva vígan kapta el Kriszta derekát, s ropta a frisset vagy öt percig.
No, ilyet se látott még a kálozi rendelő! Bejött a meglepetés, mi meg bementünk egy kávéra, a doki szíves invitálására. De az is meglepetés volt ám – az időközben megérkező páciensek számára –, amikor kivonult a rendelőből A ZENEKAR, úgy, ahogy kell: bőgőstől, vonóstól, táncostól, cakompakk.
Aznap Kálozon talán mindenki (plusz a gólya) rólunk beszélt.
(Márfi Tibor)
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.