2015. március 22-24. között Opolébe utazunk a város és a megye delegációjával, hogy Lengyelországban ünnepeljük meg a lengyel-magyar barátság napját.
Erre az alkalomra az Ikarusz Szenior Táncegyüttest kértük fel, hogy kísérjenek el bennünket. Vendégművészünk lesz Várai Áron, a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója, aki a szintén velünk utazó Kneifelné Laczkó Kriszta párja lesz majd a műsoron.
Arra gondoltunk (gondolt Juhász Zsófi), hogy kipróbáljuk, hogyan működik majd a gyerekjátszó táncház a lengyel óvodásokkal. A gyermekjátékokat minden kultúrában megtaláljuk, a gyermekdalokat minden édesanya énekli a világon a kisgyerekeknek és Lengyelországban is járnak óvodába a gyerekek.
A szervezőket megkértük, hogy jövő hétfőn reggel engedjenek be bennünket egy opolei oviba és hadd játszunk egyet az ovisokkal.
Krisztának van egy meglepetésünk az útra. Az alábbi mondókát kell megtanulnia:
Etye petye ggye je gyete
doto runya kupity konyá
bo vtoronyu piéknye grájon
za pje nyonze pwsisztko dájon.
Okvetlenül be fogunk számolni az eseményekről. A magyar óvodások között is akad néha egy pityergő, reméljük, Opolében nem tömeges zokogás kíséretében hagyjuk el a helyszínt. De ha így lesz, arról is tudni fognak a kedves olvasók 
Opole, szopol-e?
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.