Farsang farkához közeledve, február 11-én látogattunk el a Palotavárosi Óvodába. Az intézmény kapujában vidám, csinos indiánlány/asszonyka várt bennünket, aki készségesen terelt minket befelé az irodájába, mondván: „Munka előtt jól jön egy kis sütemény!”
Így aztán finom kókuszgolyó ízzel a szánkban léptünk be a tornaterembe. Ott már lelkes maskarások – többek között tündérek, lepkék, királylányok, katicák, pókemberek és varázslók – időztek, arra várva, hogy kezdetét vegye az igazi farsangi mulatság. Megszólalt a zene, s minden jelmezes egyszerre megelevenedett.
Vidáman koppantak a cipőcskék a parkettán, suhogtak a hercegnői ruhák, csilingeltek a fémtallérok a cigánylány jelmezen. Apróbb nehézségekkel is meg kellett küzdenünk ez alkalommal. Menet közben egy tűzoltót kellett felszerelésétől megszabadítani, hiszen a sok kiegészítő miatt alig tudott mozogni. A kapuzós játékban pedig egy kis lepke akadt el rendszeresen, mert gyönyörű szárnyai nehezen fértek át a kapu alatt. Mindez azonban nem befolyásolta a felhőtlen jókedvet és vidámságot.
Kipirult arccal énekeltük el a táncház végén az “A, a, a, a farsangi napokban” kezdetű dalt,mely szerint legyünk mi is vígabbak. Ezt kívánjuk hát mi is mindenkinek!
(Kneifelné Laczkó Krisztina)
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.