Az adventi időszak az ünnepre való felkészülés jegyében zajlik. Nincs ez másképp nálunk sem, hiszen ajándékot viszünk minden óvodás és kisiskolás csoportnak, ahol ez idő tájt megfordulunk. És hogy mi is a mi ajándékunk? Nem más, mint az igaz kincs, a magyar népi játék és népzene, no meg a játék és tánc során felszabaduló jókedv.
A téli dátumot meghazudtoló szikrázó napsütésben és enyhe időben érkeztünk meg a verebi óvodába, ahová a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jutottunk el.
Lelkes csapat várt bennünket. Érdeklődő gyermekszemek lesték kíváncsian a tokokból előkerülő hangszereket, melyekről néhány szót meséltünk nekik, miközben külön-külön a hangjukat is meghallgattuk. A játékos részt mondókázással indítottuk, majd láncban jártunk, kaput tartottunk, s megfuttattuk a Pejkó nevű lovacskát. Vidáman szökdeltek a lurkók a mókuskás énekre, s szívesen forogtak a keszkenő alatt is. Szerencsére ezúttal Kriszta nem vesztette el zsebkendőjét, mint legutóbb Csóron!
A gyermekek mellett a zenekar is kiteljesedett a foglalkozás végére! Zsófi szinte táncra perdült, Tibor meglengette klarinétját, Ricsi vidáman kuncogott, Dani pedig bőszen verte az ütemet vonójával. S Kriszta mit csinált? Hát csak táncolt és táncolt és táncolt…
(Kneifelné Laczkó Krisztina)
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.