Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan – kissé elszigeteltnek tűnő – település, mint Nagylók gyerkőcei védettebbek az átlagosnál a betegségekkel szemben. De ez nem így van! Legutóbbi ottlétünkkor csak a megszokott csapat felével találkoztunk. Ám ők nagyon vártak minket, s tanulták meg tőlünk az új mondókát (Van paripám…), majd játszották a körjátékokat, s a párválasztókat (Mit mos…, Hopp mókuska…, A kállói…). Nemcsak játszották, hanem nagy lelkesedéssel, az óvónőkkel együtt! énekelték is a dalokat, dallamokat. Azon tűnődtünk egy darabig, hogy a lelkesedést érzékeltük-e a szemek csillogásában, vagy talán a közelgő betegség tünetei?
Annyiban maradtunk egymás között, hogy ez csakis a lelkesedés csillogása lehetett!
Legközelebb 12 hó 16-án megyünk. Reméljük, nem csak 16 gyerkőc lesz…
(Márfi Tibor)
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.