Küldetésünk újabb állomása régi emlékek sokaságát idézte fel bennünk. Igarra, Fejér megye legdélibb településére látogattunk, ahol évekkel ezelőtt, több egymást követő nyáron gyerekek sokaságával táboroztunk.
Az oviba érve ismerős óvónői arcok köszöntek ránk. A kicsi gyermekek – volt, aki éppen most töltötte csak be a hármat! – türelmesen üldögéltek a tornateremben a padokon. Csodálkozva néztek minket, ahogy egyik hangszert a másik után vettük elő a tokjaikból. Talán még soha nem láttak ilyen közelről hegedűt, brácsát, nagybőgőt és klarinétot! Miután megtanultuk, hogy milyen a csiga-biga palotája, jót szaladtunk, majd ugrándoztunk, mint a verebek és a mókusok. Eszközös, kendős játékot is játszottunk, mely alatt a zenekar soha nem hallott kíséretet szolgáltatott. Vidám percek voltak ezek! A foglalkozást ugrós tánccal zártunk, mely után villámgyorsan autóba ültünk, hogy Dani visszaérjen a vízügyes konferenciára. Sajnos így a kávét sem tudtuk meginni! Sebaj – majd legközelebb!
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.