Novemberi tájolásunk újabb állomása az arborétumáról ismert Alcsút volt.
Esős időben indultunk útnak november 18-án. Valamennyien kissé szótlan állapotban voltunk, kivéve Zsófit, akik újabb történetekkel szórakoztatott minket. A Háromhárs Óvodát könnyedén megtaláltuk, nem úgy a bejáratot! Ismét a konyhán kötöttünk ki…
Az óvodapedagógusok és a gyermekek már vártak minket. „Csavard fel a szőnyeget, még ma éjjel..” dalolhattuk volna, hiszen a tágas csoportszoba közepén egy nagy szőnyeg virított, amire nem volt szükségünk. Gyors teremrendezés, söprés után kezdődhetett is a gyermekjátszó,- táncház. Az időjárásra való tekintettel esős mondókát tanítottunk, majd kacskaringóztunk, tekeredtünk, bújtunk, kapuztunk. Párban lovacskáztunk, Katát táncba hívtuk, végül pedig víg zeneszóra ugróst táncoltunk. Az óvó nénik mindvégig lelkesen játszottak és táncoltak velünk. Valószínűleg nem csak a jó hangulat, hanem a kialakult izomláz miatt is emlegetni fognak minket az oviban még néhány napig.
(Kneifelné Laczkó Kriszta)
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.