2011 augusztusában az Alba Regia Táncegyüttes Szenior csoportjával utaztunk el Angliába, Billingham városába, ahol egy fesztivál vendégei voltunk.
Igazi ipari városról beszélhetünk, mely kevés kulturális látványossággal büszkélkedhet. A szállásunk a város széli sporttelepen volt egy iskolában. Annak is az osztálytermeit rendezték be a szervezők, hogy az érkező csoportokat lefektethessék. A magyar együttes három helyiséget kapott. A zuhanyzó 500 méterre volt a „lakosztályoktól” – ritkán van ilyen élményben részünk, hogy először fel kell öltöznünk, hogy zuhanyozhassunk.
Esőben nem volt hiány, de pont azon a napon, amikor kirándulni mentünk, sütött a nap. York városába látogattunk el. Kísérőnk egy magyar férfi volt. Laci bácsi már többször vállalt tolmácsolást az eseményen, de most őszintén együtt nevethettünk a helyiek ügyetlenségein. Jártunk igazi angol Tescóban, ahová minden nap elsétáltunk. Útközben találkoztunk helyiekkel, akikkel elbeszélgettünk. Az érdekelt bennünket, mivel is töltik szabad idejüket. Válaszuk meglepő volt: a kocsmában beszélgetnek, vagy otthon tévéznek.
Minden fesztivál a résztvevő együttesektől jó, vagy unalmas. Az esti bulikon nem volt hiány sem a muzsikálásban, sem a táncban. Aki már járt Londonban, annak Billingham város hangulata csalódást okozott, de ezt is látni kell. London egy nagy vásárcsarnok, egy nyüzsgő hangyaboly, ez a város csendes és unalmas, de a szervezők mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat. És ha ők nem, akkor a szenioros fiúk, és főleg Patkó Pista biztosan nem hagyta, hogy unalmasan teljenek az órák. Köszönjük az ARTE-soknak, hogy elvittek minket, és köszönet annak, aki feltalálta a lórumot!
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.